Selmeci Attila: Minden edző álma, hogy világklasszisokkal dolgozzon

2021. 01. 29. (péntek) 17.18

Ahogy arról tegnap beszámoltunk, a héten a Debreceni Sportuszodában edzőtáborozik a 200 méteres pillangóúszás világcsúcstartója, a világ és Európa-bajnok Milák Kristóf, továbbá két társa, Biczó Bence és Márton Richárd. A kiváló úszók edzőjével, Selmeci Attilával készült beszélgetés alább olvasható.

Az edzőtábort illetően miért pont Debrecenre esett a választás?

Ez egy hirtelen hozott döntés volt, mert múlt hét szombaton utazott ki a válogatott jelentős része Dubaiba egy három hetes edzőtáborba, ami nekünk is tervben volt. Mivel nagyon rövid idő állt az ottani edzőtábor megszervezésére, ezért olyan időpontokban tudtunk volna edzeni, mint pl. este nyolc és tíz között, vagy reggel fél hattól, ami egy kicsit kibillentette volna az úszóimat a ritmusból, de persze kikértem a fiúk véleményét, hogy mit szólnának hozzá. Mindhárman, különösen Kristóf elzárkóztak a lehetőségtől. Végül azt a döntést hoztuk, hogy maradjunk itthon. Szóba jött Hódmezővásárhely majd Balatonfűzfő, de Biczó Bence révén felmerült Debrecen, aki éveken keresztül itt úszott a Debreceni Sportcentrum színeiben. Az döntött elsősorban a Debreceni Sportuszoda mellett, hogy ez a létesítmény korszerűbb és modernebb, mint a többi, valamint, hogy OMEGA rajtkővel ellátott, ami ebben az időszakban nagyon fontos. Eredetileg két hetet terveztünk, de jövő péntektől vasárnapig már Franciaországban veszünk részt egy versenyen, ami eredetileg elmaradt volna, végül az utolsó pillanatban mégis engedélyezték.  Szombat délután utazunk haza, hétfőtől szerdáig edzés a Duna Arénában, majd csütörtökön utazunk a versenyre.

Ennyire meg van tervezve minden napjuk?

Igen, a tervezés nagyon fontos, hiszen az olimpia előtt vagyunk. Azt viszont muszáj megjegyeznem, hogy nagyon nehéz időszakon mennek keresztül úszóink, mivel hétről hétre változnak a feltételek. Készítünk egy tervet, ami szinte biztos, hogy borulni fog, mert ahogy a vírushelyzet változik az egyes országokban, úgy ezeket a terveket is felülírja a Covid. Mondok egy példát. Az eredeti forgatókönyv szerint február 20-án indulnánk Madeira szigetére egy kőkemény, nagyon fontos, formába hozó edzőtáborba, de jelenleg Portugáliában olyan rossz a helyzet, hogy szinte semmit sem engedélyeznek, tehát nem tudjuk még, hogy egyáltalán el tudunk-e utazni. Van persze b és c terv is. Megkérdeztem a fiúkat, hogy ha nem jön össze Madeira, akkor hova szeretnének menni. A három válasz nagyon egységes volt: Debrecen!

A felkészülés szerves része, hogy az úszó ne csak eddzen, hanem versenyezzen is. Ebből a szempontból is fontos a franciaországi viadal?

Igen, ez valóban egy kritikus pont. Egy hosszútávúszónál nincs szükség annyi versenyre a felkészülés során, mint aki 100 vagy 200 méteren méretteti meg magát. Kristóffal egyébként is úgy lehet ideálisan készülni, ha 2-3 hetente van egy verseny, mert számára fontos, hogy kapjon egy visszajelzést, hogy hol tart, ehhez pedig megfelelő szintű ellenfelekre van szükség.

Kristóf eredményeit ismerjük, de milyen ember Ő a medencén kívül?

Az igazán tehetséges emberekre az a jellemző, hogy nehéz velük bánni. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy Ő is egy nehéz természetű ember. Az átlagembernél alkalmazható pedagógiai eszközök nála nem működnek, pontosan azért, mert jóval érzékenyebb, hamarabb megsértődik vagy elfárad, ugyanakkor, ha jön a verseny, sokkal többet tud teljesíteni, mint a többiek. Nem tagadom, vannak köztünk konfliktusok, mindig emlékeztetnem kell arra, hogy bármekkora tehetség, munka nélkül egyetlen világklasszis sem fog tudni felállni a dobogó tetejére. Vannak holtpontok amikor pl. fáradt, de a társak ilyenkor is rengeteget tudnak segíteni, akár a motiváció terén is. Több mint hét éve dolgozunk együtt, napi öt-hat órát, több időt töltök vele, mint a szülei, úgyhogy nem meglepő, hogyha már a hangomat meghallja, a hátán feláll a szőr. Szóval nem egyszerű, de az eredmény mindenért kárpótol!

A 200 pillangó az egyik legnehezebb szám, nagyon komoly fizikai erőt igényel. Világcsúcstartóként, 20 évesen azt a terhet cipelni, hogy egy ország aranyat vár tőle Tokióban, ehhez mentálisan is a csúcson kell lenni.

Ez így van, és ez a legnehezebb, érzem is rajta. Én is cipelem ezt a terhet, de természetesen ez az elvárás elsősorban vele szemben van, hiszen Ő a világcsúcstartó és a világbajnok. Ha azt mondom, hogy boldogok lennénk egy bronzéremmel, ez nem lenne igaz. Amikor ennyivel megelőzi a világot, akkor mindenki azt várja tőle, hogy aranyéremmel térjen haza.  De! Ez egy óriási nagy teher. Amikor a világcsúcsot úszta, akkor minden összejött, jó volt a rajtja, a fordulói, az irambeosztása, sokat segített, hogy a Dél-afrikai ellenfele bátran kezdett, de miután Kristóf a harmadik hosszon megelőzte, ez plusz erőt adott neki.  Biztos vagyok, hogy Tokióban ez még egyszer nem fog megismétlődni, ellene készül mindenki, tudják, hogy mire képes, óriási csata várható. Nagyon fontos lesz, hogy fejben ki mennyire lesz ott, hogy tudja majd beosztani a taktikáját, hogy ne kezdjen túl erősen, vagy túl lassan. Bármi előfordulhat, Japánban lesz a verseny, a hazai sportolókban óriási a hazaszeretet, elég megemlítenem Daija Szetot, aki a világ egyik legjobbja, nyilván mindent meg fog tenni azért, hogy nyerjen. Ezzel tisztában van Kristóf is, azért dolgozunk, hogy aranyéremmel térjen haza.

Amikor elkezdte az edzői pályafutását, volt olyan álma, hogy egy tanítványát egyszer majd az olimpiai dobogó legmagasabb fokán lássa?

Természetesen. Én 1981-ben kezdtem edzősködni, nyilván miden fiatal tréner arról álmodik, hogy egy világklasszis sportolóval dolgozhasson. Nekem az elmúlt években voltak tehetséges tanítványaim, akikkel kisebb nagyobb sikereket elértem, de ilyen kvalitású úszó, mint Kristóf, csak egyvalakit tudnék hozzá hasonlítani, Kovács Ágit, aki 2000-ben olimpiai bajnok lett, 1995-ig voltam az edzője.  Úgy látszik, hogy nekem a sors nyugdíj előtt nem sokkal adhatja meg a lehetőséget, aztán, hogy élni tudunk-e vele, ez a nyáron kiderül.

Szándékosan nem kérdezem meg, hogy lelki szemeivel a dobogó melyik fokán látja Kristófot Tokióban. Szerintem ezt mindenki tudja. Köszönöm és nagyon sok sikert kívánunk!

Köszönjük szépen!

 

ÓNF

 

Cikk nyomtatása